Motoros túrázás 1-2. könyvcsomag

SZEMÉLYES ÁTVÉTEL KARÁCSONY ELŐTT

A karácsonyi rohamra való tekintettel, lehetőséget biztosítunk a könyvek személyes átvételére.

December 18-22-ig (hétfő-péntek), 10:00-15:00 óra között a 1012 Budapest Lovas út 19-21. szám alatti irodánkban, telefonos egyeztetés után át lehet venni a megrendelt és előre kifizetett könyveket. Tehát a könyv átvételének feltétele az online rendelés honlapunkon és az előreutalás vagy kártyás fizetés. Készpénzes fizetés továbbra sem lehetséges!

Telefonos egyeztetés a 06 20 348 1199 (Dobosné Huba Ágnes) számon.

7 990 Ft

Kosárba Kattints a gombra a továbblépéshez!

Kiadó: Rhino Motors Bt.

Kiadás éve: 2017

Ingyenes kiszállítás Magyarország területén! Külföldi szállítási cím esetén, a költségekről érdeklődj az ügyfélszolgálatunkon.

Minek elaprózni? Vedd meg mind a két könyvet egy csomagban! Kedvezőbb az áruk és ingyen kiszállítjuk Magyarország egész területén. Regisztrálj a honlapunkra és letúrázhatod a könyvek árát! Hát nem megéri?

Részletek a könyvből:

Osztrák Alpok – Az ezer arcú Grossglockner
A Fekete Hegyek országa – varázslatos Montenegró
Adria kanyarvadász
Biztonságos motorozás csapatban

Osztrák Alpok - Az ezerarcú Grossglockner

A Salza jéghideg vize, Pusztító életmentése és a SZILAJ szintek

2009-es túránkon gyötrő hőségben hagytuk el hazánkat és mivel Marizell után sokat kanyargunk a Salza folyó partján adta magát a gondolat, hogy ebédidőben mi túravezetők jó példát mutatva megmártózzunk a karcos hideg vízben. Wildalpen után a 24-es úton nagy parkolóval csalogat a Wasserlochklam étterem. Finom fogások, nagy adagok és mennyei almás pite jellemzi a helyet. A parkolóból leslattyogva a Salza partjára egy nagy szikla kínálja magát vakmerő kelet európai motorosoknak, hogy társaik buzdítására halált megvető bátorsággal ugorjanak a sodros folyóba. Az étterem teraszáról egy magas függőhíd indul és innen lehet a legjobban kiélvezni a lent végrehajtott hőstetteket.

RhinoTours Salza rafting

Mivel a lefelé vezető falépcsőkön kellő módón felhergeltük a társaságot, így három lehetőséget kínáltunk hogy senki ne maradjon cikiben.

Szilaj 1-es szint: uraknak merülés zacskóig, hölgyeknek térdig
Szilaj 2-es szint: teljes merülés
Szilaj 3-as szint: ugrás a SZIKLA tetejéről

Akkor még nem sejtettük, hogy ezt fokozni is lehet, de 2016 nyarán megtörtént. Most már hivatalosan is létezik Szilaj 4-es szint! Meztelenül a szikla tetejéről. Ez komoly! Két vakmerő túrázónk megcsinálta. Nehezítésként mindkettő tériszonyos. Arról nem is beszélve, hogy lentről egy osztrák raftingos csapat nézte végig a közel 4 perces hezitálásukat. Titkos felvétel őrzi a produkciót, tényleg megtörtént.

Miután Zoli felment és egy lendülettel beugrott nekem is mennem kellett. Fentről már nem tűnt annyira jó ötletnek a korábbi szájhősködésem. De hát túravezető vagyok, példát kell nekem is mutatnom, nem volt mit tennem. Amikor beérkezel talppal és elmerülsz, na az húzós. Hirtelen leáll a vérkeringésed és másodpercekig azt sem tudod hol vagy, aztán vadul el kell kezdened tempózni, hogy legyen esélyed kiúszni a többiekhez.

Amikor kimásztam az ott tébláboló vadvízi evezősök vezetője csendben megjegyezte, már a kanyarból látta, hogy jó arcok alsógatyában ugrálnak és ezt csak magyarok vagy ukránok vállalják be!

Nem tévedett! Egy osztrák neoprén ruha és mellény nélkül be sem megy a Salzába. Ám ekkor még nem sejtettem, hogy a jeges víz okozta sokkot és rémületet lehet tovább fokozni.

Történt ugyanis, hogy a Salzával kötött nagy barátságunk okán rafting túrát szerveztünk magunknak pár évre rá.

2012-ben egy bevállalós csapattal már csütörtökön legurultunk a Hochkar melletti szállásunkra. Az éjszakánkat sok horror filmrajongó megirigyelhetné. Rémálmok, fulladás, kitömött állatok megelevenedése, a házigazda fekete rottweiler kutyájának rémisztő tekintete, a bejárat melletti hímzett abrosz az ősök halálának dátumával és a későn este elfogyasztott birka pörkölt. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy karikás szemekkel meséljük a reggelinél, ki mennyire készült ki az éjszaka. Valami biztos lehetett abban a házban, mert egyikünk sem ijedős fajta, de ugyanaz a rosszérzés volt bennünk.

Attiláék mindenre kiterjedő raftingos oktatásban részesítettek minket. A sok dologból leginkább az maradt meg bennem, hogy boruláskor az evezőre figyeljek, mert ha az elúszik, akkor evezhetek kézzel vagy üldögélhetek a nap hátralevő részében a csónakban. Egy kicsit el is bizonytalanodtam, amikor a magas vízszintről és az erős sodrásról kezdtek beszélni, de végül bemutatták Pusztít (alias Pusztító)- aki vigyázni fog ránk az extrém vízállásra való tekintettel – és megnyugodtam. Puszti így visszaemlékezve komoly méretekkel rendelkezett. Magas volt, széles vállak, hatalmas hát, pont mint Mr. Irdatlan a Hihetetlen családból.

A neoprén ruhákat magunkra feszítve, mint egy gyerek bálna csoport botladoztunk le a Salza partjára.

Kenuk vízre, gyors merülés, már indultunk is. Állati nagy élmény volt, most így utólag is köszönöm Keresztesi Zolinak, hogy a hajónk kapitányaként kihozott minket a legkeményebb helyzetekből. Végül mégis nekünk jutott a megtiszteltetés – egy borulás után – hogy Puszti szakmai hozzáértését teszteljük. A már korábban említett ismerős sziklához érve, a szilaj szintek hősködéseit a szemem előtt látva, kanyarodtunk rá a partra. Az az csak kanyarodtunk volna, mert a sebes sodrású Salzán a csónakunk felborult. Mivel kínomban csak az evezőlapátos szabály jutott eszembe, én abban kapaszkodva zubogtam egyre távolabb a sziklától. És akkor valahonnan előkerült Puszti, az az Mr. Irdatlan az egyszemélyes kajakjában és egy mozdulattal visszafordította a csónakunkat, majd másodpercek alatt egy kézzel rángatott be minket a kenu biztonságos belsejébe. Ha ezt bárki meséli, nem hiszem el, de ott voltam és először engem rántott ki a vízből mintha egy 10 kilós kölyökkutya lennék, pedig inkább egy mázsás delfinre hasonlítottam. A hőstettét tetézi, hogy mindezt egy kajakból csinálta, nem pedig a szárazföldön állva. Prüszkölve kötöttünk ki a partra, a szikláról ugrás elmaradt.

Kalandosra sikerült ez a délelőtti program, gyönyörű helyeken csorogtunk le és végül keményen megdolgoztunk, hogy a kenuk visszakerüljenek a szállásra. Ajánlom mindenkinek a raftingot!

A Fekete Hegyek országa – varázslatos Montenegró

A Durmitor hegység különleges hely, üledékes mészkőből épül fel és a felgyűrődött rétegek varázslatos formákat és mintázatokat rajzolnak ki. Az egész térség magasra emelkedett, így nemcsak az ország legmagasabb pontja, a Bobotov Kuk csúcs (2522m) található itt, hanem ezen kívül még hat kétezer méter feletti csúcs is. A P14-es út mintegy 45 kilométeren keresztül vezet át ezen a területen változatos növényi és sziklás környezetben folyamatosan lenyűgözött állapotban tartva a látványhoz nem szokott látogatót. Erősen odafigyelni továbbra is ajánlott, mert bár több alagút nincs, de az alig több mint egy autó széles út számos beláthatatlan kanyarral rendelkezik.

Montenegro Tara híd

Nekünk is volt szerencsénk még az elején, az erdős részen kifogni szemből, és persze, hogy egy tök beláthatatlan kanyarban, egy katonai konvojt, ami meglehetős rutinnal, nagy sebességgel, hirtelen bukkant elő, mint ecceri székely legénynek a barnamedve, mikor a szükség letérítette őt az erdei útról. Szóval nekünk is alig volt időnk a kavicsos padkára húzódni, ők meg vagy húsz autóval, lassítás nélkül elviharzottak mellettünk. Továbbhaladva a Durmitorban még háromszor álltunk meg különböző helyeken fotózni és gyönyörködni a tájban és már majdnem kiértünk a P5-ös úthoz, amikor az előttünk járó REA különítményt beértük. Mint kiderült Höminek eddig tartott ki a csavar a gumiban, elengedte a levegőt, így javítani kellett. Lyuk bedugózva, a kerék patronokkal valamennyire felfújva, de megint kút kellett, hogy rendesen felfújjuk. Legközelebb Zabljakban van kút, így a REA csapat tett arra egy kis kitérőt, míg a többiek a cudar fellegek és a pötyögésnek induló eső dacára makacsul tartottak a Tara kanyon, az Európában egyedülálló, a világon a második legmélyebb, 1300 méter mély kanyon felé. Tulajdonképpen megint szerencsénk volt, mert az eső most is előttünk járt és a defektjavítással pont annyi előnyt szerzett, hogy később épp csak a végét kaptuk el. A Kanyonnál aztán megebédeltünk, a bátrabbak átszáguldottak drótpályán a kanyon felett, majd búcsúzóul oda-vissza átgurultunk a hídon, hogy aztán jó tempóban veressünk a P5-ösön délnek, Niksic felé. Az új, Niksicet elkerülő út még nincs benne a GPS-ben, de egyértelmű volt, gyorsan átvezetett az M6-osra. Onnan már csak a P11-esre tértünk rá úgy hatvan kilométer erejéig, ami levitt egészen a Kotori-öbölig. Tivatba innen az öböl megkerülésével, vagy észak-nyugat felől kompátkeléssel lehet eljutni. Mi ez esetben komppal mentünk, 2€/motor, kb. 15 percenként megy, így megspóroltunk vagy 25 kilométert és 50 perc araszolást az öböl körül.

Adria kanyarvadász

Már két óra is bőven elmúlt, amikor a kajakómától legyengülve, nagy nehezen rávettük magunkat a mozdulásra, kivonszoltuk magunkat az óvárosból, és volt már vagy három óra, amikor visszaindultunk. Ekkor még kellemes 25 fokban karcoltuk az íveket visszafelé, hogy a másik sávban is meg legyen rajzolva, mígnem Karlobag fölött megmutatta magát az Úristen. Egy „kis” esővel, némi „szellővel” és mintegy 15 fokos lehűléssel fűszerezte meg a hazaútunkat. Azonban mindezeket az apró kellemetlenségeket feledtette az élmény, ahogy Kárló, kapva az eső kínálta lehetőségen, tesztelte az interneten frissen beszerzett eső poncsóját! Hát kérem, ezt nem tudom leírni! Esküszöm poncsó volt!

Adria kanyarvadász

A lényeg az, hogy első felvételkor még elégedett lehetett vele Kárló, mert a poncsó-szabásból adódóan kényelmesen bő volt, így nem tapadt a kissé már vizes ruhához. A győztesek fölényes tekintetével nézett minket, ahogy feszegettük magunkra a nejlont miközben ő már rég magára dobta a cuccot. Viszont amikor elindultunk, váratlan dolog történt: a poncsó lobogott a menetszélben. De úgy istenesen csapkodott, és amikor nagyobb tempónál a légörvények az arcába fújták és már nem látott ki mögüle, akkor egységesen megálltunk, és megvártuk, hogy levegye. Sírtunk a röhögéstől. Ezért az élményért, de csak ezért én azt mondom, megérte az a pár csepp eső! Ez jó lecke volt, mert kiderült, hogy a bő, patentos poncsó, ami evezéshez, horgászáshoz és minden egyéb, menetszéllel nem járó tevékenységhez ideális, az motoron használhatatlan!”……„ Szóval megint csak nyílt optimizmussal, csordultig telt szívvel, álltunk rá az M7-re egy rövid eligazítás után nyolc órakor. Három csoportra osztottuk magunkat, hogy mozgékonyak maradjunk. Elöl ment vezetésemmel a Gepárd csoport (ennek a későbbiekben lesz még jelentősége!), majd Sas csapat a Szilárddal és végül a Szimi vezetésével egy még meghatározhatatlan identitású csapat, egy-két perces lemaradással. Útközben a kellemes napsütést egyre többször zavarta felhő, majd a Zamárdi kihajtónál el is eredt az eső. Nem kellett hozzá ötszáz méter és az első demoralizáló jéghideg csepp be is jutott a csizmám belsejébe és megkezdte azt az alattomos aknamunkát, ami még majd ötszáz kilométeren keresztül jól „elszórakoztatta” a lábujjaimat. A Shell-kútra már szakadó esőben érkeztünk. Az ott csatlakozók elmondása szerint alig tíz perccel előttünk érkezett a retek, úgyhogy gyorsan tekertünk is tovább, hátha ki tudunk menni alóla. Sajnos innentől a helyzet csak súlyosbodott. Amikor azt gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem lehet, nos a helyzet még akkor is kissé tovább romlott. A benzinkúton begyűjtött valamicske meleg kb. 2 kilométerre volt elég csupán, ezt követően elkezdtem masszívan fázni. Ugyan a markolatfűtés sokat segített, égette rendesen a tenyeremet, de a hőterjedés már valahol a csuklóm környékén elakadt, így abból a testem többi része nem kaphatott semmit. Mindenesetre a lábujjaim, a mellkasom meg a vesém örömmel üdvözölték, hogy legalább a tenyeremnek melege van. Nekik csak a csalfa remény maradt, hogy mindjárt odaérünk a következő kútra. Az ima segítségével el is szenvedtünk a Zágráb utáni A4-es fizetőkapunál lévő INA-kútig, ahol már olyan eső volt, hogy a benzinkút tetejét is majdnem leverte. Ahogy az esőruhákban tocsogva csoszogva beáramoltunk és elleptük a shopot, egy alkalmazott azonnal ránk állt és folyamatosan a lábaink között tekergett egy moppal, és szedte fel a vizet. Az ott eltöltött fél óra alatt annyi víz folyt ki a csapatból, hogy a szerencsétlen figura két komplett felmosó vödröt megtöltött vele. Mivel a természet tombolása kicsit csendesedni látszott, továbbindultunk……

Toltuk is rendesen, hogy minél előbb leérjünk, de a meleget valahogy nem tudta megtartani a szervezetem. A nyomor csúcsa számomra az volt, hogy már vártam az alagutakat, mert ott olyan jó melegnek éreztem a 8 fokot. Valószínűleg azért, mert ott bent nem esett az eső és nem tépett a szél! Folyamatosan az járt a fejemben (kvázi ez tartott életben), hogy egyedül így sz@rrá ázni mekkora balekság lenne, így, csapatban viszont rajság! Valószínűleg már ma este a szaunában kiváló sztorivá fog nemesülni a mostani szenvedés és jót röhögünk rajta. Az autópálya-kihajtóhoz közeledve, a tenger felé tekintve, a Velebit hegylánc és a felhők között fényes csík jelezte, hogy a tengerparton valóban tiszta az idő és ez az érzés akkor megfizethetetlen volt. A fizetőkapunál azonban elvesztegettünk vagy húsz értékes percet, ami majdnem végzetes lett számunkra. A papírkártya, amit még Zágrábnál az autópálya kapunál húztam, cseppet szétázott a zsebemben és a kis bódéban dekkoló, kissé rezignált jóember így tolta be a leolvasójába. A papírfecni természetesen azonnal szétmállott és elakadt a szerkezetben. Emberünk egyre idegesebben próbálta kiszedni, már mindenhogy szerelte, szétszedte, miközben a gesztusaiból ítélve súlyos szavakkal emlegethette a mit sem sejtő anyámat. Mindezen idő alatt a gepárd csapat kissé megtörten állt az esőben és türelmesen várakozott. Végül barátunk, a szétszedett gépből valahogy kitörölgette a papírmasszát és manuálisan rendeztük a dolgot. De én már nem tudtam izgatni magam ezen sem, mint ahogy azon sem, hogy még az előző kapunál megint levettek vagy két Kunával, mint mindig, annyira el voltam tompulva. Viszont a 23-asra gurulva az eső elállt, és amikor átbuktunk a gerincen kék tengert láttunk napsütésben. A meghatottságtól könny szökött a szemembe és izgatottan tekeregtünk lefelé, a jól megérdemelt boldogság felé. Azonban ahogy beértünk Senjbe a szél hirtelen felerősödött és az ég elfeketedett. Kiderült, az Armageddonnal együtt érkeztünk a városba, csak mi kelet felől, ő meg északról Rijeka felől. Ha még pár percet tököl a kapunál az a szerencsétlen, akkor ez a front még fönt a hegyen elkapott volna és akkor végünk lett volna! Szerencsére azonban volt nem egész fél perc előnyünk, így lassítás nélkül dobtam a balost a nyolcasra és gondoltam, most meglépünk a dzsuva elől. A számításom be is jött! Száraz úton, jó tempóban, szinte ideális körülmények között toltuk lefelé a szerpentinen, a hőmérő a nemrég még elképzelhetetlen 20 fok fölé is felkúszott. Néha egy-egy széllökés jelezte csupán, hogy nyomunkban a fergeteg. A Priznáig tartó kb. 50 kilométer így kifejezetten élvezetes volt, az egyik parkolóban meg is álltunk szusszanni egyet, tengert nézni meg ilyesmi. Sokáig azonban nem henyélhettünk, mert a fergeteg határozott frontvonala egyre közelebb fodrozta a tengert. Húztunk tehát tovább, egyúttal dobtuk a tervnek azt a részét is, hogy lemegyünk a 8-ason egész Maslenicáig és úgy vissza Pagra. Ez a vihar, mint a barnamedve a Hargitán, nem vicc! Az egyetlen megoldás a rövidítésre a komp. Priznához érve pedig beálltunk a Pagra tartó kompra várakozó sorba. Ahogy kivettük a kulcsot a motorból az időjárási kataklizma utolért minket és le is sújtott! Mi, a gepárd csoport, ezt viszont már a büféből néztük végig, mivel a komp indulásáig még több mint egy óra volt hátra. És itt nyert jelentőséget az, hogy mi gepárdok mentünk elöl. A büfé teraszáról határozottan durcásnak tűnt az időjárás, nem szívesen lettem volna fenn a 8-ason ebben az időben. Nem így a sas meg a másik csapat! Ők akkor és ott vizsgáztak keménységből! A plexiszaggató (!) viharban végigjöttek a parton! Úgy ömlött nekik az eső, hogy nem látszódott az út és úgy tépte őket a szél, hogy egy motorról még a plexit is letörte! Bár a komp menetrend szerint 5-kor indult volna, háromnegyed ötkor, amikor mi gepárdok felgurultunk rá, a többiek még sehol sem voltak. Ötkor aztán végszóra befutottak és a tomboló vihar közepette, lassítás nélkül zúdultak be a komp oltalmazó gyomrába. Jegyet azonban nem álltak meg venni a mintegy 300 méterrel feljebb lévő bódéban. Szerény próbálkozásomra erélyesen közölte a helyi „Valaki”, hogy itt a kompon nem lehet ezt elintézni, húzzunk vissza jegyet venni. Összekapkodtam mindenkitől valami pénzt, és az éppen érkező Szilárd kékre fagyott, vizes, remegő kezébe nyomtam és mondtam neki, hogy vissza kell mennie a jegyekért. Azt a tekintetet, amivel akkor rám nézett, míg élek nem felejtem el! A szomáliai terrorban megtört, árva gyermekmunkás, akit a 16 órás műszak után még ostorral terelnek vissza a gyémántbánya legsötétebb vájatába, sem tud ily kifejezően és hitelesen nézni. Oké, Szilárd el. Közben telefonon hívom a Szimit, mert ő és két fő még hiányzik, a komp meg már indulna. Szilárd közben visszaért és a Szimi is végre befut. Neki is van egy nézése (amit a hidegrázás még drámaibbá tett), amit elővett arra a hírre, hogy sajnos vissza kell mennie jegyért. Anyázva visszagurult a jegyárusító bódéig, ahol úgy fújt a szél, hogy a kormányt nem tudta elengedni, nehogy felboruljon. Következett az esőruha lebontása szakadó esőben és orkán erejű szélben. A jegyárusító kisasszony meg csak ül a bódéban és résnyire nyitott ablaknál várja, hogy Szimi perkáljon. Apró csörren, ticket kiad, mire Szimi leér a komphoz már csak papírmassza marad belőle. Amíg a Szimi jegyért volt, a lokális „Valakit” szinte erővel kellett visszatartanom, hogy el ne induljon a komp, és hál’ Istennek, sikerült.

Biztonságos motorozás csapatban

Több mint tíz éve szervezünk túrákat, csoportos gurulásokat. Mindig is igyekeztünk a biztonságos motorozásra helyezni a hangsúlyt, mert szeretünk hazaérni. Amikor valaki egyedül motorozik, akkor magáért és a forgalom más, ismeretlen résztvevőiért is felelősséget kell vállalnia. Csoportban motorozás esetén ott vannak még a csapat tagjai is, akikkel adott esetben este, egy asztalnál fogunk ülni. Nem mindegy tehát milyen szabályokat és irányelveket határozunk meg magunk és a csapatunk számára. Mi éveken át csiszoltuk az alábbi ésszerű szabályokat, hogy legyen egy általánosan elfogadott norma a túrákon, amihez mindannyian tartjuk magunkat.

Biztonságos motorozás csapatban

A legtöbb szabályt szerintem nem kell magyarázni, azokat a józan ész diktálja. Néhány azonban megtörtént eseteken, keserű tapasztalatokon alapul. A biztonságos motorkerékpározás nyolc fő szabálya:

– Motorkerékpár vásárlása előtt javasolt figyelembe venni a használat jellegét, a vezetési képességet, a megszerzett rutint! Tartsuk szem előtt, hogy a motorkerékpár teljesítményének növekedése a baleseti és sérülési kockázatot jelentősen növelheti!

– Kizárólag a jogszabályi előírásoknak megfelelő, karbantartott, kellően felkészített motorkerékpárral vegyünk részt a közúti forgalomban! A jó minőségű gumiabroncsok használata a motorkerékpároknál még fontosabb, mint a gépkocsik esetében!

– Motorkerékpár vezetésekor nagyon fontos a megfelelő fizikai és mentális állapot! Soha ne üljünk motorra, ha nem vagyunk biztonságos vezetésre alkalmas állapotban (fáradtság, nem megfelelő pszichés állapot, vezetési képességre hátrányosan ható szer előzetes fogyasztása, erős éhségérzet, szomjúság stb.)!

– Mindig használjuk a passzív védelmi eszközöket! Viseljünk megfelelő méretű, optimális védelmet biztosító motorkerékpáros bukósisakot és használjunk motoros védőfelszerelést!

– Mindenkor tartsuk be a közúti közlekedés szabályait! A szabályok tisztelete jelenti a fő esélyt testi épségünk megóvására!

– Közlekedjünk mindenkor óvatosan, figyelmesen és defenzív módon, számítva más közlekedők esetleges hibájára, szabálytalanságára is!

– Ismerjük meg motorkerékpárunkat, legyünk tisztában saját képességeinkkel és fejlesszük tovább vezetéstechnikai ismereteinket!

– Legyünk mindenkor partnerek a közlekedésben! Közlekedjünk úgy, ahogy azt saját biztonságunk érdekében másoktól is elvárjuk!

Ajánlások

 Kovács Zsigmond főszerkesztő, Sportmotor.hu

„Lebilincselő kiadvány kismillió információval, ötlettel és szórakoztató történettel, méghozzá a műfaj legjobbjainak tálalásában. Motorosoknak és túrázóknak ajánlott, motorostúrázóknak kötelező olvasmány…”

Kovács Zsigmond főszerkesztő, Sportmotor.hu

 Zámbó Balázs motorkerékpár menedzser, BMW Group Magyarország

„Amilyen nehezen indult el az együttműködés, legalább olyan gördülékenyen folyik már évek óta. Nem elég, hogy folyamatosan újabb túraútvonalakon törik a fejüket a Rhinos srácok, arra is van energiájuk, hogy mindezek egy része tökéletesen passzoljon a BMW Motorrad történelméhez, filozófiájához vagy aktuális új modelljeihez. Mindez nagyon nagy öröm nekünk is és a résztvevőknek is. Köszönjük!”

Zámbó Balázs motorkerékpár menedzser, BMW Group Magyarország

 Zámbó Árpád élményszakértő, NagyNap.hu

„Magyarországon még mindig nagyon rossz a motorosok megítélése. És erről mi magunk, motorosok tehetünk. De van egy csapat, akik elkötelezettek a kulturált és biztonságos motorozás mellett. A hitvallásuk "A jó motoros az öreg motoros". És ezt nem csak mondják, hanem oktatják, példát mutatnak, és fantasztikus túrákat szerveznek. Én minden évben Szimivel és Zolival tartok. Idén is!”

Zámbó Árpád élményszakértő, NagyNap.hu

  Fiedor Ferenc ügyvezető, RILI Vezetéstechnikai Kft.

"A hatvanas években Magyarország gépjárműparkjának több mint 80%-a motorkerékpár volt. Ez mostanra 4%-ra csökkent. Viszont az elmúlt 50 év alatti hatalmas műszaki fejlődésnek és a határok megnyitásának köszönhetően, már nem csak a szomszéd faluban várakozó kislányhoz tudunk biztonságosan elgurulni vasparipánkon. Egész Európát bejárhatjuk, ha tudjuk, merre induljunk. Minden egyes kilométert, minden helyszínt már felfedeztek a könyv szerzői, így neked, kedves olvasó, már csak ki kell választani merre és kivel indulsz majd útnak. Ez a könyv minden olyan motorosnak, túrázónak segítséget nyújt, akik vágyat éreznek a helyi dombok után a hegyek titkainak felfedezésére."

Fiedor Ferenc ügyvezető, RILI Vezetéstechnikai Kft.

 Pulai László főszerkesztő, Hegylakók Motoros Magazin

„Az ismeretlen utak, ízek és kultúrák felfedezése életre szóló élményekkel ajándékoz meg, s a motoroskalandok során nemcsak az adott országot, hanem önmagunkat is kicsit jobban megismerjük. Ez a könyv kiváló iránytű és idegenvezető az útra kelőknek: segítségével bárki megtalálhatja kedvenc célpontját, a személyes hangvételű elbeszélések pedig biztos kézzel kalauzolják a távoli vidékeken.”

Pulai László főszerkesztő, Hegylakók Motoros Magazin

 Benkő Zsolt főszerkesztő, Tesztmotor.hu

„Tavaly Zoli elhívott, hogy legyek én az egyik túravezető a Rhino kanyarvadász túrán. A profi előrelátó szervezés mellett azt is megtapasztalhattam mögötte, hogy motorozásból is legalább annyira felkészült, mint a túra útvonalának kialakításában és túravezetésében.

Köszi Rhino! Élmény volt Veletek dolgozni, ezért ettől az évtől a TesztMotor túrákat is veletek szervezzük.”

Benkő Zsolt főszerkesztő, Tesztmotor.hu

 Kovács Niki gyorsasági motorversenyző

„Néhány fejezet elolvasása után nem csak motorosoknak ajánlom a könyvet, hiszen a gyönyörű és érdekes helyek nagy részét, ahol a fiúk jártak, autós „túrázóknak” sem szabad kihagyni. Élvezettel olvastam azokról a tájakról, ahol már én is megfordultam egy-egy verseny vagy MotoGP-hétvége alkalmával. A csodás fotókat látva az ember szinte azonnal útra kelne, de előtte érdemes elolvasni Szimi és Zomax „Útravalóit”, nem beszélve a praktikus tanácsokról (felszerelés, biztosítás, motorválasztás), ami a nem túramotorosok számára is kötelező olvasmány. Remélem, egyszer csatlakozhatok majd egy Rhinós túrához, de valószínűleg erre csak a versenyzés után kerül majd sor.”

Kovács Niki gyorsasági motorversenyző

 Szloboda Tamás üzletágvezető, Safety-Hungary

„A nyolcvanas évek közepén vasvázas széklábból hajtogatott és hegesztett csomagtartóval, saját varrású tanktáskával egy MZ-vel vágtunk neki barátnőmmel egy nyugat-európai körútnak. A motoros túrázásból szenvedély lett. Rájöttünk, hogy csoportos motorozás még nagyobb élmény.

Azért ajánlom ezt a könyvet, mert több motorosoknak szóló tudnivalót és információt tartalmaz, mint amennyit én 40 év alatt és 400.000 km alatt össze tudtam gyűjteni, és mindezt, szórakoztató leírásokba csomagolva, hasznos kiegészítésekkel, motoros szemmel és látásmóddal teszi az emlékezetes élményekkel teli motoros túrázás érdekében.

Túrázni jó! A Rhino Tourssal túrázni még jobb!”

Szloboda Tamás üzletágvezető, Safety-Hungary

 Áprili Zoltán főszerkesztő, Motozin Magazin

„Hogy miért jó egy profi vezetett túrán részt venni? Egyrészt olyan helyekre juthatsz el, ahová egymagad soha nem indulnál útnak, másrészt olyan közösségi élmények érhetnek és olyan barátságokat köthetsz, ami egy bitang jól sikerült motoros fesztivál sörpultjánál sem jönne össze. Harmadrészt olyan biztonságban érezheted magad a profi vezetők szélárnyékában, mint gyerekkorodban anyukád ölében, és végül, de nem utolsó sorban: mert rettentő kényelmes. Rövid az ágy a szállodában? Majd a szervezők megoldják. Azonnal kéne a Wi-Fi kód? A szervezők intézik. Bármi egyéb gáz van? Főjön miatta a szervezők feje!

Nos, a Rhinósok mindezt hozzák. És ezt személyes tapasztalatból tudom.”

Áprili Zoltán főszerkesztő, Motozin Magazin

  Dr. Kovács Attila ügyvéd, KRS Ügyvédi iroda

"A motorom (és a jogosítványom) alig múlt fél éves, amikor a legelső külföldi túrámra indultam a Balkánra. Hamar rájöttem, hogy az ismeretlen tájak felfedezése, ezek a modernkori "portyázások" azok, amiket a motorozásban a legjobban szeretek. Nem hiányozhat ebből persze a kanyarsebesség helyes megválasztása, a kigyorsítások izgalma, a szerpentin mellett fölénk magasodó hegygerincnek vagy egy hajtűkanyaros bukkanó után elénk táruló tengernek a fenséges látványa, és legyünk őszinték: olykor a sebesség varázsa sem. Ha Te, kedves Olvasó, hasonló érzésekkel vágsz neki a motorozásnak, vagy éppen ezen szép kiadványt ajánlóknak a sorai keltették fel a túramotorozás iránti érdeklődésedet, akkor ez a könyv kötelező olvasmány a számodra és a szerzők által vezetett motoros, kabriós vagy éppen motoros szán túrák pedig kiváló alkalmak arra, hogy néhány felejthetetlen élményben legyen részed! Széles utat, izgalmas túrákat és biztonságos hazaérkezést kívánok minden túramotorosnak!"

Dr. Kovács Attila ügyvéd, KRS Ügyvédi iroda

 Hunya László ügyvezető, Shox Motoros Áruház

„Attilát (Szimit) még a Rhino Tours megalapítása előtt ismertem meg. Lenyűgözött közvetlensége, kedvessége és segítőkészsége, így amikor hobbiból motoros túravezetésbe kezdett, azt gondoltam, igen, „he’s the man”, akit az Isten is túravezetőnek teremtett. A Rhino néhány év alatt piacvezető céggé nőtte ki magát. Ilyenkor a vezetők óhatatlanul szembesülnek azzal, hogy amit eddig hobbiként csináltak az a hivatásukká válik, a professzionalizmus pedig megöli a lelkesedést. Attila ez alól kivétel, ő vér profiként is ugyan azzal a szeretettel, segíteni akarással csinálja a túravezetést, mintha csak most kezdené. A motoros túrázásnak pedig gyönyörű összefoglalója ez a könyv, amiről az embernek csak egy jut az eszébe: menni, menni!"

Hunya László ügyvezető, Shox Motoros Áruház

 Juhász Attila Igazgatóság Elnöke, Újház Centrum Zrt.

„Egy kedves barátunk javaslatára vettük fel a kapcsolatot Szimivel a Rhino Tours-nál, az volt a kérésünk feléjük hogy segítsenek egy 8-9 napos Alpok túra koordinálásában. Az útvonalat, a szálláshelyeket, a csomagok szállítását a szervezőkre bíztuk, mi mindössze azt a néhány kultikus hágót jelöltük ki, ahol szívesen motoroznánk. Attila (Szimi) nem csak kiválóan vezette a túrát, hanem mindenre kiterjedt a figyelme, hogy a kis csapatunk maradéktalanul jól érezze magát. Köszönjük neki és segítőinek ezt a csodás élményt, csak pozitív emlékkel gondolunk vissza arra néhány napra, és alig várjuk, hogy megismételjük egy új útvonalon. A profizmus és tapasztalat érezhető volt minden pillanatban, ezért számunkra nem kérdés hogy legközelebb is a Rhino Tours-t választjuk a kétkerekű kalandozásainkhoz!”

Juhász Attila Igazgatóság Elnöke, Újház Centrum Zrt.

 Dobai Attila Ügyvezető Igazgató, Harley-Davidson Budapest

„Azt hiszem én már elég „öreg motoros vagyok” 1976 óta nagyon sok kilóméter van a hátam mögött. Megszámlálhatatlan túrán vettem részt. Ezekből nagyon sokat én vezettem. A túrák során megannyi problémával szembesültem, ami sok esetben annak volt köszönhető, hogy nem tudtunk felkészülni az adott ország vagy helyszín sajátosságaiból. Ezért tartom nagyon jó kezdeményezésnek magát a könyvet amiből sokat lehet tanulni. Valamint a túraszervezést is mert nekem elhihetitek, hogy az egy egész embert kíván ha csak az élményre vagyunk kíváncsiak a problémákra pedig nem.
Nagyon sok sikert kívánok, és széles utat nektek!”

Dobai Attila Ügyvezető Igazgató, Harley-Davidson Budapest

Kapcsolat

Kiadó
Rhino Motors Bt.
1031 Budapest Őrlő u.6.
Bankszámlaszám: Sberbank 14100237-20240249-01000000

Dobosné Huba Ágnes
info@motoroskonyv.hu
Telefon: +36 20 348 1199

Szimcsák Attila
szimi@rhinotours.hu
Telefon: +36 20 441 2020

Dobos Zoltán
zoli@rhinotours.hu
Telefon: +36 30 626 2169