Motoros túrázás - Kalandok Európa útjain

3 990 Ft

Kosárba Kattints a gombra a továbblépéshez!

Kiadó: Rhino Motors Bt.

Kiadás éve: 2017

Folyamatosan nő azok száma, akik a fiatalkori nyeregben töltött évek után visszatérnek a motorozáshoz és negyven felett újra nekilátnak álmaik megvalósításához. Az átkosban átélt Simsonos majd MZ-s korszak nem múlt el senkiben nyomtalanul, a vágyakozás mindenkiben megmaradt. Nehéz szavakba önteni mit éreztünk, amikor először indítottunk be egy motorkerékpárt (én konkrétan betekertem nagynéném sárga Babettáját) és húztuk a gázt, miközben nekilódult a vas alattunk. Ott eldőlt minden, legalábbis nálam. A technika fejlődésével az élvezet és a hatótáv is növekedett, a vasfüggöny lebontásával pedig megnyílt a világ körülöttünk. Manapság egy jó túramotoron akár Európa legnyugatibb pontjáig utazhatunk.

Persze szükségünk van néhány dologra a NAGY KALAND(OK)hoz, de igazából az elhatározás a fontos. Ez a könyv reményeink szerint segít majd kiválasztani az úti célt, a megfelelő motort, felszerelést. Továbbá hasznos tanácsokkal látja el a kedves olvasót a túramotorozással kapcsolatban. Több mint 20 év és 300.000 motoron töltött kilométer tapasztalatát osztjuk meg barátommal Dobos Zoltánnal a következő oldalakon.

Európa és a világ vár minket. Csak egy döntésre van szükségünk és már indulhatunk is… A motorozásról nem lehet leszokni, csak rászokni, de nagyon.

Találkozunk az utakon!

Szimcsák Attila /Szimi/

Részletek a könyvből:

Osztrák Alpok – Az ezer arcú Grossglockner
Görög kalandok -Az antik görög kultúra nyomában
A Fekete Hegyek országa – varázslatos Montenegró
Motoros ruházat bevezetés

Osztrák Alpok - Az ezerarcú Grossglockner

A Salza jéghideg vize, Pusztító életmentése és a SZILAJ szintek

2009-es túránkon gyötrő hőségben hagytuk el hazánkat és mivel Marizell után sokat kanyargunk a Salza folyó partján adta magát a gondolat, hogy ebédidőben mi túravezetők jó példát mutatva megmártózzunk a karcos hideg vízben. Wildalpen után a 24-es úton nagy parkolóval csalogat a Wasserlochklam étterem. Finom fogások, nagy adagok és mennyei almás pite jellemzi a helyet. A parkolóból leslattyogva a Salza partjára egy nagy szikla kínálja magát vakmerő kelet európai motorosoknak, hogy társaik buzdítására halált megvető bátorsággal ugorjanak a sodros folyóba. Az étterem teraszáról egy magas függőhíd indul és innen lehet a legjobban kiélvezni a lent végrehajtott hőstetteket.

RhinoTours Salza rafting

Mivel a lefelé vezető falépcsőkön kellő módón felhergeltük a társaságot, így három lehetőséget kínáltunk hogy senki ne maradjon cikiben.

Szilaj 1-es szint: uraknak merülés zacskóig, hölgyeknek térdig
Szilaj 2-es szint: teljes merülés
Szilaj 3-as szint: ugrás a SZIKLA tetejéről

Akkor még nem sejtettük, hogy ezt fokozni is lehet, de 2016 nyarán megtörtént. Most már hivatalosan is létezik Szilaj 4-es szint! Meztelenül a szikla tetejéről. Ez komoly! Két vakmerő túrázónk megcsinálta. Nehezítésként mindkettő tériszonyos. Arról nem is beszélve, hogy lentről egy osztrák raftingos csapat nézte végig a közel 4 perces hezitálásukat. Titkos felvétel őrzi a produkciót, tényleg megtörtént.

Miután Zoli felment és egy lendülettel beugrott nekem is mennem kellett. Fentről már nem tűnt annyira jó ötletnek a korábbi szájhősködésem. De hát túravezető vagyok, példát kell nekem is mutatnom, nem volt mit tennem. Amikor beérkezel talppal és elmerülsz, na az húzós. Hirtelen leáll a vérkeringésed és másodpercekig azt sem tudod hol vagy, aztán vadul el kell kezdened tempózni, hogy legyen esélyed kiúszni a többiekhez.

Amikor kimásztam az ott tébláboló vadvízi evezősök vezetője csendben megjegyezte, már a kanyarból látta, hogy jó arcok alsógatyában ugrálnak és ezt csak magyarok vagy ukránok vállalják be!

Nem tévedett! Egy osztrák neoprén ruha és mellény nélkül be sem megy a Salzába. Ám ekkor még nem sejtettem, hogy a jeges víz okozta sokkot és rémületet lehet tovább fokozni.

Történt ugyanis, hogy a Salzával kötött nagy barátságunk okán rafting túrát szerveztünk magunknak pár évre rá.

2012-ben egy bevállalós csapattal már csütörtökön legurultunk a Hochkar melletti szállásunkra. Az éjszakánkat sok horror filmrajongó megirigyelhetné. Rémálmok, fulladás, kitömött állatok megelevenedése, a házigazda fekete rottweiler kutyájának rémisztő tekintete, a bejárat melletti hímzett abrosz az ősök halálának dátumával és a későn este elfogyasztott birka pörkölt. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy karikás szemekkel meséljük a reggelinél, ki mennyire készült ki az éjszaka. Valami biztos lehetett abban a házban, mert egyikünk sem ijedős fajta, de ugyanaz a rosszérzés volt bennünk.

Attiláék mindenre kiterjedő raftingos oktatásban részesítettek minket. A sok dologból leginkább az maradt meg bennem, hogy boruláskor az evezőre figyeljek, mert ha az elúszik, akkor evezhetek kézzel vagy üldögélhetek a nap hátralevő részében a csónakban. Egy kicsit el is bizonytalanodtam, amikor a magas vízszintről és az erős sodrásról kezdtek beszélni, de végül bemutatták Pusztít (alias Pusztító)- aki vigyázni fog ránk az extrém vízállásra való tekintettel – és megnyugodtam. Puszti így visszaemlékezve komoly méretekkel rendelkezett. Magas volt, széles vállak, hatalmas hát, pont mint Mr. Irdatlan a Hihetetlen családból.

A neoprén ruhákat magunkra feszítve, mint egy gyerek bálna csoport botladoztunk le a Salza partjára.

Kenuk vízre, gyors merülés, már indultunk is. Állati nagy élmény volt, most így utólag is köszönöm Keresztesi Zolinak, hogy a hajónk kapitányaként kihozott minket a legkeményebb helyzetekből. Végül mégis nekünk jutott a megtiszteltetés – egy borulás után – hogy Puszti szakmai hozzáértését teszteljük. A már korábban említett ismerős sziklához érve, a szilaj szintek hősködéseit a szemem előtt látva, kanyarodtunk rá a partra. Az az csak kanyarodtunk volna, mert a sebes sodrású Salzán a csónakunk felborult. Mivel kínomban csak az evezőlapátos szabály jutott eszembe, én abban kapaszkodva zubogtam egyre távolabb a sziklától. És akkor valahonnan előkerült Puszti, az az Mr. Irdatlan az egyszemélyes kajakjában és egy mozdulattal visszafordította a csónakunkat, majd másodpercek alatt egy kézzel rángatott be minket a kenu biztonságos belsejébe. Ha ezt bárki meséli, nem hiszem el, de ott voltam és először engem rántott ki a vízből mintha egy 10 kilós kölyökkutya lennék, pedig inkább egy mázsás delfinre hasonlítottam. A hőstettét tetézi, hogy mindezt egy kajakból csinálta, nem pedig a szárazföldön állva. Prüszkölve kötöttünk ki a partra, a szikláról ugrás elmaradt.

Kalandosra sikerült ez a délelőtti program, gyönyörű helyeken csorogtunk le és végül keményen megdolgoztunk, hogy a kenuk visszakerüljenek a szállásra. Ajánlom mindenkinek a raftingot!

Görög motoros túra – az antik görög kultúra nyomában

Az összetört üvegdísz

Reggelre szemerkélés ugyan elállt, de helyette inkább szakadt és villámlott. Nem állt valami jól a helyzet, ezért a 9 órás indulást eltoltuk 10 órára, ami szerencsére működött, mert az eső addigra elállt. Nekivágtunk tehát a nagy útnak és innentől kezdve egyre javuló időben, gyorsan száradó úton gurultunk napi célunk, a Meteorák felé. Kerülve az autópályát, Szalonikit nyugati irányba hagytuk el és előbb a 2-es majd az 1-es úton fordultunk lassan dél felé. A mitikus pátosszal felvértezett Olümposz hegyet nyugatról kerültük a 13-as úton, a hegy lábánál rossz minőségű, helyenként kavics-felhordásos utakon motorozva.

Zomax Greek Cola

A helyi útfenntartó láthatólag nem igyekszik eltakarítani egy-egy felhőszakadás által az útra mosott kavicsos sarat vagy kisebb sziklaomlást. Idővel az éhség egy találomra választott kis hegyi falu feldíszített éttermébe űzött bennünket, ahol épp esküvőre készültek. Rendesek voltak velünk, nem küldtek el még annak ellenére sem, hogy a Szimi még a bejáratnál átesett és a vasalt orrú Daytona GTX csizmájával ripityára törte a ’Legyen e frigy hosszú és boldog!’ című színes üveginstallációt kis mécsesekkel. Megúsztuk az ügyet néhány rosszalló pillantással, ami aztán később nem érződött a vendéglátás minőségén. Szóval, látványosan nem törlesztettek…. Jó kecskét és görögsalátát ettünk a teraszon, míg bent az étteremben folyt a lagzi. Nem tudom, volt-e köze az antrénknak ahhoz, hogy amikor eljöttünk az ifjú pár már félrevonultan veszekedett. Mindenesetre mi a remek ebéd után abban a megnyugtató tudatban folytattuk utunkat, hogy jobb előbb rájönni egy tévedésre, mint évekkel és három gyerekkel később. A 26-os és 15-ös utakon zúztunk lefelé és még 5 óra előtt értünk a szállásunkra a Meteorákhoz. A kolostorokat ilyenkor már csak kívülről lehet megnézni, mert azok 5 órakor zárnak, így maradt nekünk az 1350-ben alapított Varlaam-kolostor kívülről, a csodálatos panoráma, majd később a kiváló vacsora.

Korinthoszi-csatorna, a magyar mérnöki lelemény diadala

A hatodik napon Korinthosz felé, a 82-es úton, fantasztikus kanyonokon keresztül útba ejtettük Spártát, ahol előbb az ismeretlen spártai harcos (Szimi azt mondta ismeri, ez szakasztott a Leonidász) szobrát tekintettük meg, majd a szobor mögötti focipályát balról megkerülve az ősi Spárta romjait. Papa szerint ez is csupa rendetlenül itt hagyott kő, ezért tovább gurultunk észak-keleti irányba a 39-es úton. Koradélután értük el Korinthoszt, de a nagy várakozás ellenére a Korinthoszi-csatorna nyugati bejárata kisebb csalódást okozott. Semmi különös nem volt, nagyjából, mint a Sió Siófoknál, úgyhogy átmentünk a csatorna közúton is csak 9 kilométerre lévő keleti kijáratához. Ott ugyan úgy semmi különös nem volt, bár ott legalább épp láthattuk, ahogy egy hajó érkeztével a fa gerendákból álló u.n. merülő hidat leeresztik a víz alá, majd mikor feljön jégpálya csúszóságú lesz, míg ismét meg nem száradnak a gerendák. A látványos, több mint 60 méteres mélységet a középen átívelő hídról lehet megnézni, ahol egyébként az 1890-es évek elején a munkálatokban résztvevő magyar mérnököknek köszönetet mondó emlékmű is áll. A szomszédos parkolóban letettük hát a motorokat és visszasétáltunk a hídra, ahonnan végre azt a látványt kaptuk, amit vártunk. Vékony, mély és tök egyenes bevágást a sziklába. Innen már csak pár kilométer volt hátra a szállásunkig. Az ötcsillagos Hotel Loutrakiban a szobák elfoglalása után azonnal szaladtunk csobbanni egyet a tengerben. A koraesti 25 fok miatt erős bűntudat gyötört minket, hiszen az itthoniakkal telefonon beszélve kiderült, hogy idehaza már napok óta szakadt az eső. Mi mindenesetre, biztos, ami biztos, lazítottunk tovább és egy fantasztikus vacsora után a hotel kaszinójában tettük fel benzinpénzünket a rulettre, ahol egy titkos szisztéma és a nulla segítségével szolid nyereséget realizáltunk.

Athén és az éber rendőrség

A nyolcadik napon athéni városnézés várt ránk. Reggel az 1-es autópályán hamar legurítottuk az alig hetven kilométert és az athéni találkozási pontra motoroztunk, ahol a megadott címen, egy kis utcában vártunk a városnéző buszunkra. Már leparkoltuk a motorokat egy foghíjtelekre, turista ruhába öltöztünk és a buszon ültünk, amikor egyszer csak két motoron 4 rendőr érkezett, akik állítólag lakossági bejelentésre szálltak ki, miszerint egy ötvenfős motoros banda szállta meg az utcát… A busz vezetője illetve az idegenvezetőnk tisztázták a helyzetet, így indulhatott a városnézés. Uránia (az idegenvezetőnk) szerint a rendőrök soha semmit nem csinálnak itt, így érthetetlen hogy most viszont négyen „rohantak le” minket, terrorcselekményt gyanítva. Az ötórás körút alatt körbejártuk Athént, megnéztük természetesen az Akropoliszt, Zeusz templomát, az őrségváltást a parlament előtt, a Panatinaiko-stadiont, ittunk lokál caffét, ebédre ettünk lokál fúdot, Szimi megcsinálta a legjobb képeit, stb. A kellemes program végeztével a várost észak-nyugati irányba, alsóbbrendű úton hagytuk el és a hegyeken átvágva, nagyon szép panorámás szerpentinen búcsúztunk Athéntól.

A Fekete Hegyek országa – varázslatos Montenegró

A Durmitor hegység különleges hely, üledékes mészkőből épül fel és a felgyűrődött rétegek varázslatos formákat és mintázatokat rajzolnak ki. Az egész térség magasra emelkedett, így nemcsak az ország legmagasabb pontja, a Bobotov Kuk csúcs (2522m) található itt, hanem ezen kívül még hat kétezer méter feletti csúcs is. A P14-es út mintegy 45 kilométeren keresztül vezet át ezen a területen változatos növényi és sziklás környezetben folyamatosan lenyűgözött állapotban tartva a látványhoz nem szokott látogatót. Erősen odafigyelni továbbra is ajánlott, mert bár több alagút nincs, de az alig több mint egy autó széles út számos beláthatatlan kanyarral rendelkezik.

Montenegro Tara híd

Nekünk is volt szerencsénk még az elején, az erdős részen kifogni szemből, és persze, hogy egy tök beláthatatlan kanyarban, egy katonai konvojt, ami meglehetős rutinnal, nagy sebességgel, hirtelen bukkant elő, mint ecceri székely legénynek a barnamedve, mikor a szükség letérítette őt az erdei útról. Szóval nekünk is alig volt időnk a kavicsos padkára húzódni, ők meg vagy húsz autóval, lassítás nélkül elviharzottak mellettünk. Továbbhaladva a Durmitorban még háromszor álltunk meg különböző helyeken fotózni és gyönyörködni a tájban és már majdnem kiértünk a P5-ös úthoz, amikor az előttünk járó REA különítményt beértük. Mint kiderült Höminek eddig tartott ki a csavar a gumiban, elengedte a levegőt, így javítani kellett. Lyuk bedugózva, a kerék patronokkal valamennyire felfújva, de megint kút kellett, hogy rendesen felfújjuk. Legközelebb Zabljakban van kút, így a REA csapat tett arra egy kis kitérőt, míg a többiek a cudar fellegek és a pötyögésnek induló eső dacára makacsul tartottak a Tara kanyon, az Európában egyedülálló, a világon a második legmélyebb, 1300 méter mély kanyon felé. Tulajdonképpen megint szerencsénk volt, mert az eső most is előttünk járt és a defektjavítással pont annyi előnyt szerzett, hogy később épp csak a végét kaptuk el. A Kanyonnál aztán megebédeltünk, a bátrabbak átszáguldottak drótpályán a kanyon felett, majd búcsúzóul oda-vissza átgurultunk a hídon, hogy aztán jó tempóban veressünk a P5-ösön délnek, Niksic felé. Az új, Niksicet elkerülő út még nincs benne a GPS-ben, de egyértelmű volt, gyorsan átvezetett az M6-osra. Onnan már csak a P11-esre tértünk rá úgy hatvan kilométer erejéig, ami levitt egészen a Kotori-öbölig. Tivatba innen az öböl megkerülésével, vagy észak-nyugat felől kompátkeléssel lehet eljutni. Mi ez esetben komppal mentünk, 2€/motor, kb. 15 percenként megy, így megspóroltunk vagy 25 kilométert és 50 perc araszolást az öböl körül.

Motoros ruházat

Megboldogult ifjúkoromban, valamikor a módszerváltás környékén, mikor még tizenévesen, gondtalanul hasítottam a 250-es ETZ-mel, a motoros ruházatom mindössze egy műbőr diszkó-kabátból, egy tetszőleges farmernadrágból, fehér tenisz zokniból és egy fehér, magas szárú, klasszik Puma cipőből állt… és ezzel egyáltalán nem lógtam ki az országos átlagból! Sőt, messziről és profilból, egészen hasonlítottam az 1953-as James Deanre, leszámítva a láb szettet. Az egyetlen komoly cuccom egy UVEX Magnum bukósisak volt.

Zomax MZ 1990

Aki a rendszerváltás környékén már öntudatán volt, az pontosan tudja, hogy akkoriban Magyarországon a Kiskőrösi bukósisakok igen markáns piaci részesedéssel bírtak, annak ellenére, hogy mindössze talán ha két héjszerkezet-változata volt, és az is csak két színben, mustársárga valamint bili kék és kész. Egy gyönyörű szép ferdecsíkozású trikolor Leviort már messziről is simán megkönnyeztem, de ezek és az ehhez hasonló, már valamennyire értelmes sisakok ritkák voltak, mint gyakorló bulimiásban a telítettség érzés. Gimnazista lévén, csupán különböző nyári munkákból fedezve a motorozás költségeit, ez az Uvex is gyakorlatilag elérhetetlen volt számomra.

Amikor azonban kalandos módon, szülői tiltás ellenére alig 15 évesen megvettem az első 250-es ETZ-met, édesanyám dacból egy hétig nem szólt hozzám. Aztán végül bölcsen, jó politikusként belátva, hogy ezt a mozgalmat elfojtani már nem tudja, inkább az élére állt. Se szó, se beszéd, kezembe nyomott ezer schillinget és azt mondta: „Akkor legalább vegyél magadnak egy jó sisakot!” Az a nagyjából 11000 forintnyi valuta akkoriban közel a havi fizetése lehetett, nem is tudom honnan szerezte a schillinget. Mindenesetre hozzákubikoltam még 150-et és hamarosan, a messzi nyugaton, Bruck an der Leithában, egy igazi motoros boltban (nem valami vasműszakiban, ahol akkoriban itthon a csaptelepek, a lefolyócsövek és tömítő gumik mellett úgy mellékesen a Kiskőrösi sisakokat és az MZ motorokat is árulták) megvettem életem sisakját, az Uvex Magnumot.

Egy mai fiatal ezt nem értheti, de akkor, az utolsókat agonizáló kommunizmus langyos iszapjában, az egy olyan sisak volt, hogy motoros rendőr jött utánam, megállított és megkérte, hogy hadd nézze meg a kezéből! Mindenesetre ezt leszámítva, sajnos a további testrészek védelmére nem nagyon jutott, így, amikor kb. egy évvel később az első komolyat pereceltem a sisak kiválóan megvédett. Ellenben a fehér, magas szárú Puma azonnal szétszakadt, amit néhány lábfejcsontom bánt csak igazán, amikor az egyébként szépen kivitelezett tigrisbukfenc után a második fázisban, hempergés közben úgy földbe rúgtam, hogy még a nagylábujjam körme is leszakadt. Az alapból fehér, ámde bokáig véres teniszzokni látványa pedig izgalmassá tette a következő pár pillanatot, hogy na, vajon mi szakadt ott le, ami ennyire vérzik. Szóval, akkor még jó példa nem is nagyon lévén, saját hibából tanultam meg, hogy nagyon nem mindegy, mit veszek magamra, amikor motorozni megyek!

Ajánlások

 Kovács Zsigmond főszerkesztő, Sportmotor.hu

„Lebilincselő kiadvány kismillió információval, ötlettel és szórakoztató történettel, méghozzá a műfaj legjobbjainak tálalásában. Motorosoknak és túrázóknak ajánlott, motorostúrázóknak kötelező olvasmány…”

Kovács Zsigmond főszerkesztő, Sportmotor.hu

 Zámbó Balázs motorkerékpár menedzser, BMW Group Magyarország

„Amilyen nehezen indult el az együttműködés, legalább olyan gördülékenyen folyik már évek óta. Nem elég, hogy folyamatosan újabb túraútvonalakon törik a fejüket a Rhinos srácok, arra is van energiájuk, hogy mindezek egy része tökéletesen passzoljon a BMW Motorrad történelméhez, filozófiájához vagy aktuális új modelljeihez. Mindez nagyon nagy öröm nekünk is és a résztvevőknek is. Köszönjük!”

Zámbó Balázs motorkerékpár menedzser, BMW Group Magyarország

 Zámbó Árpád élményszakértő, NagyNap.hu

„Magyarországon még mindig nagyon rossz a motorosok megítélése. És erről mi magunk, motorosok tehetünk. De van egy csapat, akik elkötelezettek a kulturált és biztonságos motorozás mellett. A hitvallásuk "A jó motoros az öreg motoros". És ezt nem csak mondják, hanem oktatják, példát mutatnak, és fantasztikus túrákat szerveznek. Én minden évben Szimivel és Zolival tartok. Idén is!”

Zámbó Árpád élményszakértő, NagyNap.hu

  Fiedor Ferenc ügyvezető, RILI Vezetéstechnikai Kft.

"A hatvanas években Magyarország gépjárműparkjának több mint 80%-a motorkerékpár volt. Ez mostanra 4%-ra csökkent. Viszont az elmúlt 50 év alatti hatalmas műszaki fejlődésnek és a határok megnyitásának köszönhetően, már nem csak a szomszéd faluban várakozó kislányhoz tudunk biztonságosan elgurulni vasparipánkon. Egész Európát bejárhatjuk, ha tudjuk, merre induljunk. Minden egyes kilométert, minden helyszínt már felfedeztek a könyv szerzői, így neked, kedves olvasó, már csak ki kell választani merre és kivel indulsz majd útnak. Ez a könyv minden olyan motorosnak, túrázónak segítséget nyújt, akik vágyat éreznek a helyi dombok után a hegyek titkainak felfedezésére."

Fiedor Ferenc ügyvezető, RILI Vezetéstechnikai Kft.

 Pulai László főszerkesztő, Hegylakók Motoros Magazin

„Az ismeretlen utak, ízek és kultúrák felfedezése életre szóló élményekkel ajándékoz meg, s a motoroskalandok során nemcsak az adott országot, hanem önmagunkat is kicsit jobban megismerjük. Ez a könyv kiváló iránytű és idegenvezető az útra kelőknek: segítségével bárki megtalálhatja kedvenc célpontját, a személyes hangvételű elbeszélések pedig biztos kézzel kalauzolják a távoli vidékeken.”

Pulai László főszerkesztő, Hegylakók Motoros Magazin

 Benkő Zsolt főszerkesztő, Tesztmotor.hu

„Tavaly Zoli elhívott, hogy legyek én az egyik túravezető a Rhino kanyarvadász túrán. A profi előrelátó szervezés mellett azt is megtapasztalhattam mögötte, hogy motorozásból is legalább annyira felkészült, mint a túra útvonalának kialakításában és túravezetésében.

Köszi Rhino! Élmény volt Veletek dolgozni, ezért ettől az évtől a TesztMotor túrákat is veletek szervezzük.”

Benkő Zsolt főszerkesztő, Tesztmotor.hu

 Kovács Niki gyorsasági motorversenyző

„Néhány fejezet elolvasása után nem csak motorosoknak ajánlom a könyvet, hiszen a gyönyörű és érdekes helyek nagy részét, ahol a fiúk jártak, autós „túrázóknak” sem szabad kihagyni. Élvezettel olvastam azokról a tájakról, ahol már én is megfordultam egy-egy verseny vagy MotoGP-hétvége alkalmával. A csodás fotókat látva az ember szinte azonnal útra kelne, de előtte érdemes elolvasni Szimi és Zomax „Útravalóit”, nem beszélve a praktikus tanácsokról (felszerelés, biztosítás, motorválasztás), ami a nem túramotorosok számára is kötelező olvasmány. Remélem, egyszer csatlakozhatok majd egy Rhinós túrához, de valószínűleg erre csak a versenyzés után kerül majd sor.”

Kovács Niki gyorsasági motorversenyző

 Szloboda Tamás üzletágvezető, Safety-Hungary

„A nyolcvanas évek közepén vasvázas széklábból hajtogatott és hegesztett csomagtartóval, saját varrású tanktáskával egy MZ-vel vágtunk neki barátnőmmel egy nyugat-európai körútnak. A motoros túrázásból szenvedély lett. Rájöttünk, hogy csoportos motorozás még nagyobb élmény.

Azért ajánlom ezt a könyvet, mert több motorosoknak szóló tudnivalót és információt tartalmaz, mint amennyit én 40 év alatt és 400.000 km alatt össze tudtam gyűjteni, és mindezt, szórakoztató leírásokba csomagolva, hasznos kiegészítésekkel, motoros szemmel és látásmóddal teszi az emlékezetes élményekkel teli motoros túrázás érdekében.

Túrázni jó! A Rhino Tourssal túrázni még jobb!”

Szloboda Tamás üzletágvezető, Safety-Hungary

 Áprili Zoltán főszerkesztő, Motozin Magazin

„Hogy miért jó egy profi vezetett túrán részt venni? Egyrészt olyan helyekre juthatsz el, ahová egymagad soha nem indulnál útnak, másrészt olyan közösségi élmények érhetnek és olyan barátságokat köthetsz, ami egy bitang jól sikerült motoros fesztivál sörpultjánál sem jönne össze. Harmadrészt olyan biztonságban érezheted magad a profi vezetők szélárnyékában, mint gyerekkorodban anyukád ölében, és végül, de nem utolsó sorban: mert rettentő kényelmes. Rövid az ágy a szállodában? Majd a szervezők megoldják. Azonnal kéne a Wi-Fi kód? A szervezők intézik. Bármi egyéb gáz van? Főjön miatta a szervezők feje!

Nos, a Rhinósok mindezt hozzák. És ezt személyes tapasztalatból tudom.”

Áprili Zoltán főszerkesztő, Motozin Magazin

  Dr. Kovács Attila ügyvéd, KRS Ügyvédi iroda

"A motorom (és a jogosítványom) alig múlt fél éves, amikor a legelső külföldi túrámra indultam a Balkánra. Hamar rájöttem, hogy az ismeretlen tájak felfedezése, ezek a modernkori "portyázások" azok, amiket a motorozásban a legjobban szeretek. Nem hiányozhat ebből persze a kanyarsebesség helyes megválasztása, a kigyorsítások izgalma, a szerpentin mellett fölénk magasodó hegygerincnek vagy egy hajtűkanyaros bukkanó után elénk táruló tengernek a fenséges látványa, és legyünk őszinték: olykor a sebesség varázsa sem. Ha Te, kedves Olvasó, hasonló érzésekkel vágsz neki a motorozásnak, vagy éppen ezen szép kiadványt ajánlóknak a sorai keltették fel a túramotorozás iránti érdeklődésedet, akkor ez a könyv kötelező olvasmány a számodra és a szerzők által vezetett motoros, kabriós vagy éppen motoros szán túrák pedig kiváló alkalmak arra, hogy néhány felejthetetlen élményben legyen részed! Széles utat, izgalmas túrákat és biztonságos hazaérkezést kívánok minden túramotorosnak!"

Dr. Kovács Attila ügyvéd, KRS Ügyvédi iroda

 Hunya László ügyvezető, Shox Motoros Áruház

„Attilát (Szimit) még a Rhino Tours megalapítása előtt ismertem meg. Lenyűgözött közvetlensége, kedvessége és segítőkészsége, így amikor hobbiból motoros túravezetésbe kezdett, azt gondoltam, igen, „he’s the man”, akit az Isten is túravezetőnek teremtett. A Rhino néhány év alatt piacvezető céggé nőtte ki magát. Ilyenkor a vezetők óhatatlanul szembesülnek azzal, hogy amit eddig hobbiként csináltak az a hivatásukká válik, a professzionalizmus pedig megöli a lelkesedést. Attila ez alól kivétel, ő vér profiként is ugyan azzal a szeretettel, segíteni akarással csinálja a túravezetést, mintha csak most kezdené. A motoros túrázásnak pedig gyönyörű összefoglalója ez a könyv, amiről az embernek csak egy jut az eszébe: menni, menni!"

Hunya László ügyvezető, Shox Motoros Áruház

 Juhász Attila Igazgatóság Elnöke, Újház Centrum Zrt.

„Egy kedves barátunk javaslatára vettük fel a kapcsolatot Szimivel a Rhino Tours-nál, az volt a kérésünk feléjük hogy segítsenek egy 8-9 napos Alpok túra koordinálásában. Az útvonalat, a szálláshelyeket, a csomagok szállítását a szervezőkre bíztuk, mi mindössze azt a néhány kultikus hágót jelöltük ki, ahol szívesen motoroznánk. Attila (Szimi) nem csak kiválóan vezette a túrát, hanem mindenre kiterjedt a figyelme, hogy a kis csapatunk maradéktalanul jól érezze magát. Köszönjük neki és segítőinek ezt a csodás élményt, csak pozitív emlékkel gondolunk vissza arra néhány napra, és alig várjuk, hogy megismételjük egy új útvonalon. A profizmus és tapasztalat érezhető volt minden pillanatban, ezért számunkra nem kérdés hogy legközelebb is a Rhino Tours-t választjuk a kétkerekű kalandozásainkhoz!”

Juhász Attila Igazgatóság Elnöke, Újház Centrum Zrt.

 Dobai Attila Ügyvezető Igazgató, Harley-Davidson Budapest

„Azt hiszem én már elég „öreg motoros vagyok” 1976 óta nagyon sok kilóméter van a hátam mögött. Megszámlálhatatlan túrán vettem részt. Ezekből nagyon sokat én vezettem. A túrák során megannyi problémával szembesültem, ami sok esetben annak volt köszönhető, hogy nem tudtunk felkészülni az adott ország vagy helyszín sajátosságaiból. Ezért tartom nagyon jó kezdeményezésnek magát a könyvet amiből sokat lehet tanulni. Valamint a túraszervezést is mert nekem elhihetitek, hogy az egy egész embert kíván ha csak az élményre vagyunk kíváncsiak a problémákra pedig nem.
Nagyon sok sikert kívánok, és széles utat nektek!”

Dobai Attila Ügyvezető Igazgató, Harley-Davidson Budapest

Kapcsolat

Kiadó
Rhino Motors Bt.
1031 Budapest Őrlő u.6.
Bankszámlaszám: Sberbank 14100237-20240249-01000000

Dobosné Huba Ágnes
info@motoroskonyv.hu
Telefon: +36 20 348 1199

Szimcsák Attila
szimi@rhinotours.hu
Telefon: +36 20 441 2020

Dobos Zoltán
zoli@rhinotours.hu
Telefon: +36 30 626 2169